A gyógynövények alkalmazásának módjai

A gyógyítók a világ legtöbb részén csupán kis számú, és csak a környékbeli, illetve lakó­helyükhöz közeli vidékeken termő gyógynövé­nyek alkalmazásával végzik a gyógykezeléseket. Sikereik, eredményeik nem pusztán növényisme­retüknek köszönhetők, hanem annak is, hogy sokféle módon tudják alkalmazni azokat. Az egyik legáltalánosabban használt készítmény a gyógynövény-tea (herba-tea), ám ezen kívül még számos formája, módja van a felhasználás­nak, úgymint: Balzsam Beöntés Forró borogatás Füstbelégzés Hüvelyöblítés (irrigálás) Kenőcs Olajok Pakolás és tapasz Pilula („pirula”) Szirupok Szirupos orvosság (electuarium) Tinktúrák Végbélkúp és hüvelykúp Zselatin kapszula Az, hogy mely módszer kerül alkalmazásra, az számos tényezőtől függ. A különféle jellegű ké­szítmények nyújtotta lehetőségek ismeretében képesek leszünk kiválasztani az egyén számára és a betegség kezelésére legmegfelelőbb módszert és gyógynövényt. A leggyorsabb eredmény érdekében, különösen a súlyos, heveny …

Tudjon meg többet ➢

Gyógynövény terápiák

Az emberi szervezet sokféleképpen reagál a gyógynövényes kezelésekre. A reakciók csoportosításával született az a hagyományos felosztás, amely nyolc általános és alapvető terápiás módszert, keze­lési eljárást tartalmaz. Gyógynövény terápiás módszerek: Erősítés, vagy tonizálás Hashajtás Hánytatás Izzasztás Nyugtatás, csillapítás Stimuláció, azaz serkentés Vértisztítás Vizelethajtás (a folyadékegyensúly szabályozása). Az egyes terápiás módszerek a betegségek bi­zonyos fajtái ellen használhatók, és gyakran több módszer együttesével érhető el a kívánt gyógyhatás. Bármely terápia esetén a kezelést a szervezet erejéhez, energiájához kell igazítani. Azaz, akár­milyen hatékonyan is távolítanak el bizonyos gyógynövények a mérgeket hasmenés vagy há­nyás előidézésével, mégsem alkalmazhatók gyen­ge vagy legyengült szervezetű és kevés energiá­val, kis energiatartalékokkal rendelkező egyé­neknél, mivel ezek az eljárások tovább csökken­tenék a szervezet energiáit. Ennek érteimében igen fontos a kezelés során bekövetkező, …

Tudjon meg többet ➢

Len

A Len népies neve: Kultúrlen, termesztett len, házi len. A Len leírása A lenfélék (Linaceae) családjába tartozik. Rostjáért és magjáért termesztett, egyéves növény, 30-80 cm magas. Csak Közép-Európában termesztik. A szár legtöbbször egyenesen áll, és csak a virágzatnál ágazik el. A magok tojás alakúak, laposak, fényes barna színűek, 5-6 mm hosszúak, az egyik végükön hegyesek. Csupasz növény, levelei szálas lándzsásak, négyerűek. A szirmok 12-15 mm hosszúak, égszínkékek, a csésze finoman pillás, de nem mirigyes. A termés 6-9 mm nagyságú, gömbölyű toktermés, fényes, hosszú tojásdad, lapos barna, illetve pirosas-barna magokkal, amelyeket vízben áztatás után nyálkaburok vesz körül. A Len elterjedése Már a történelem kezdetén is termesztették, mint olaj- vagy rostnövényt. Vad fajtája a valószínűsíthetően mediterrán származású 2 éves vagy évelő. Hogyan …

Tudjon meg többet ➢

Toxinok

A toxinok méreganyagokat jelentenek. Gyógynövények – Növények részei, ehető virágok Szár (caulis, cormus, strips): A szár a növény azon része, mely rendesen felfelé növekszik. A szár azon részét, mely két levél között van, tengelyíznek nevezzük. A szár melléktengelyei az ágak, ezekből fejlődnek a gallyak. A virágot viselő szár, mely csak tőlevelekkel bír, a kocsány. A szár állományára nézve lehet fás és lágyszárú. A föld alatti szár lehet a gumó, hagyma, hagymagumó, tarack, gyöktörzs. A szárhoz tartozik még az ostorinda, a föld feletti sarj és a kacsok. Gyökér (radix): A gyökér a növények helyzetét biztosítja, a táplálékot felszívja. Rügyeket, leveleket nem hajt. A szár egyenes folytatása a főgyökér, a belőle kiágazó gyökerek a mellékgyökerek. Ezenkívül még vannak élősdi gyökerek, és vízben …

Tudjon meg többet ➢