Betegségek gyógyítása

Az ebben a kategóriában megjelenő cikkek az egyes betegségek álta­lános kezelési javallatai, receptjei állnak. A kapcsolódó cikkek tudnivalói és adatai alapján épülnek fel, azonban ki-ki maga megtervezheti az adott betegségnek és állapotnak leginkább megfelelő (alternatív) kezelést az éppen hozzáférhető gyógynövények és táplálékok felhasználásával. A gyógynövény-összeállítások alkotórészeinek arányai súlyrészben vannak megadva.

Abban az esetben, ha az elkészíteni szándé­kozott recepthez hiányzik egy-két összetevő, pró­báljunk meg hasonló sajátságokkal rendelkező más fajokat használni helyettük. Ha egy alkotó­részt egyszerűen kihagyunk (esetleg kifelejtünk), a többi gyógynövény nagyobb arányban, illetve mennyiségben lesz jelen, és így a készítmény ha­tása valamelyest megváltozik.

Amikor az útmutatás szerint tea készítendő, pl. tinktúra is elő­állítható a keverékből, míg ha az előírás értelmében kapszulákba kéne tölteni a porkeveréket, szabad azt pilulák (pirula) formájában bevenni, vagy ismét csak tinktúra formájában felhasználni.

Tudjon meg többet ➢

Fekélyek gyógyítása gyógynövényekkel

Belsőleg Keverjük össze egyenlő arányban az alábbiakat: Ulmus fulva kérge Glycyrrhiza glabra Symphytum officinale gyökér Althaea officinalis gyökér Töltsük a porkeveréket „00”-ás kapszulákba és vegyünk be naponta 3-4 alkalommal 2-2 dara­bot étkezés előtt. Megjegyzés: A fekélyek gyógyításához elen­gedhetetlen a kiegyensúlyozott táplálkozás: fo­gyasszunk kevesebb húst és több növényi fehér­jét, szemes gabonákkal és babfélékkel helyette­sítve a húsokat A bélműködést vastagbél tonikkal tehetjük szabályosabbá, tökéletesebbé, ha szükséges.

Glikozidák

A glikozidák növényi anyagok, melyek cukorra (glukóz, galaktóz, mannóz, xiloz) és más szerves vegyületre bonthatók, tulajdonképpen a cukrokaglikon-alkoholos észterei. Erjesztőkkel együtt fordulnak elő, ezek a szárítás, feldolgozás közben szétbontják a glikozidákat. Egy növény többféle gilkozidát tartalmazhat, a növény a számára mérgező vegyületeket glikozid formában leköti és tárolja, így közömbösítve a mérgező hatóanyagokat. Gyulladáscsökkentésre és bevonó anyagként használatos. Hashajtó hatásúak, hosszú távon nem fogyaszthatóak, mert károsíthatják a májat és a bélrendszert. Szívműködést szabályzó, vizelethajtó hatásuk is ismert (gyűszűvirág, tavaszi héricsfű, gyöngyviráglevél, bodza, édesgyökér, hársfavirág, papsajt). A gyógynövény – glikozidák összetételük alapján lehetnek: Fenolos glikozidok-Arbutinok: hidrokinon és glukóz vegyületei, a baktériumok, gombák szaporodását gátolják (lásd. még: candidabetegség kezelése), vizelethajtó hatásúak. Az arbutinok kiváló húgyúti fertőtlenítő hatóanyagok, a vese és epekő kiürülését elősegítik. …

Tudjon meg többet ➢

Kámforfa

Neve: Kámfor, Kámforfa (Cinnamomum camphora Laureaceae) Felhasznált részei, azaz a drogok: Leveléből kivont mézgagyantája. A Kámforfa fűszeres, keserű ízű, meleg, belső­leg mérgező. Érintett szervek: Szív, tüdő, máj. A Kámforfa hatóanyagai Tartalmaz egy jobbra forgató ke­tont, illóolajat, amelynek fő alkotóeleme a D-kámfor, és egyéb anyagokat. A kámforfa felhasználása A kámfor elsősorban kámforos olaj formájában ismert, amit a kámforfa kristályainak oliva- vagy más semleges olajban való oldásával állítanak elő. A kámforos olajat heveny vagy idült tüdő és hörgő megbetegedések kezelésére a bőrbe kell dörzsölni a tüdő fölött. Fagyás esetén közvetle­nül a fagyott végtagra, a fagyás okozta fekélyre kell tenni, balzsamként pedig izomfájdalmak ke­zelésére használható. Minthogy mérgező és vi­gyázatlanul alkalmazva esetleg végzetes is lehet, belsőleg csak igen óvatosan, kis adagokban sza­bad használni. A …

Tudjon meg többet ➢