Glikozidák

A glikozidák növényi anyagok, melyek cukorra (glukóz, galaktóz, mannóz, xiloz) és más szerves vegyületre bonthatók, tulajdonképpen a cukrokaglikon-alkoholos észterei. Erjesztőkkel együtt fordulnak elő, ezek a szárítás, feldolgozás közben szétbontják a glikozidákat. Egy növény többféle gilkozidát tartalmazhat, a növény a számára mérgező vegyületeket glikozid formában leköti és tárolja, így közömbösítve a mérgező hatóanyagokat. Gyulladáscsökkentésre és bevonó anyagként használatos. Hashajtó hatásúak, hosszú távon nem fogyaszthatóak, mert károsíthatják a májat és a bélrendszert. Szívműködést szabályzó, vizelethajtó hatásuk is ismert (gyűszűvirág, tavaszi héricsfű, gyöngyviráglevél, bodza, édesgyökér, hársfavirág, papsajt). A gyógynövény – glikozidák összetételük alapján lehetnek: Fenolos glikozidok-Arbutinok: hidrokinon és glukóz vegyületei, a baktériumok, gombák szaporodását gátolják (lásd. még: candidabetegség kezelése), vizelethajtó hatásúak. Az arbutinok kiváló húgyúti fertőtlenítő hatóanyagok, a vese és epekő kiürülését elősegítik. …

Tudjon meg többet ➢

Mandula

A Mandula népies neve: – A Mandula leírása Kedvező életkörülmények között fa, de cserjeként is elterjedt. Hosszúkás, tompa csúcsú levelei vannak, melyek hosszúsága 3-4-szerese szélességüknek. A virágok lombfakadás előtt nyílnak. A termést a lyukas-durva csonthéj, a bőrszerű gyümölcshús és a mag alkotja. Létezik édes és keserű mandula is. A Mandula elterjedése Hazája Délnyugat-Ázsia, de meleg területeken meghonosodik és terem. A mediterrán éghajlaton érzi jól magát, megtalálható sziklás, hegyes területeken is, de itt jellemzően csak cserje magasságig nő, míg kedvező körülmények között akár 6-8 m magasra is megnőhet. Magyarországon, Dunántúlon már a XV. században is ismerték és termelték a mandulát. Az elterjedése igazán a XIX. században történt, mikor a barackfák közé mandulát is ültettek. Hogyan gyűjtsük a Mandula gyógynövényt? A termését …

Tudjon meg többet ➢