Szagosmüge

A Szagosmüge népies neve:

Májusfű, erdőmesterfű.

A Szagosmüge leírása

A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozik. Illatos, évelő növény. Megtalálható erdőkben, bükkösökben. Fehér színű, kicsiny virágai májusban nyílnak.

Kopasz, felálló és el nem ágazó szárú növény. Négyélű, sima szárán 6-8 levél helyezkedik el örvökben. Tölcsér alakú pártája hosszúságának feléig ér.

A Szagosmüge elterjedése

Bükkös és gyertyános tölgyesekben gyakori. Európa, Ázsia.

Hogyan gyűjtsük a Szagosmüge gyógynövényt?

A növény föld feletti virágos részét használják gyógyászati célokra, amelyet május környékén gyűjtenek.

A Szagosmüge hatóanyagai:

A szagos müge hajtása melilotozidot tartalmaz, melyből szárítás során kumarin keletkezik. A növényi drogban megtalálhatók még iridoid glikozidok is.

A Szagosmüge felhasználása:

Az orvostudomány a növény kivonatait vénás megbetegedések kezelésénél alkalmazza, ahol a kumarin keringésjavító, gyulladáscsökkentő és ödéma képződés elleni hatású. A népi gyógyászatban ugyanakkor görcsoldó és nyugtató tulajdonságát használják ki a testi fájdalmak és alvászavarok ellen. Teakeverékekhez a herbát esetenként ízjavítóként is hozzáadják. Elegendő mennyiségben a kumarin megszünteti a fejfájást. A drogkivonat teaként történő, hosszú távú fogyasztása nem tanácsos.

Tea: Vese-, máj- és epebántalmak esetén ajánlják.

A növényi kivonatok keringésjavító hatásúak, vénás megbetegedések kezelésénél használják. A népi gyógyászat görcsök oldására és nyugtató hatása miatt alkalmazza.

Jó tudni a Szagosmügéről!

Szennyezett területről ne gyűjtsük a növényt! A szagos müge kivonat teaként történő, hosszú távú fogyasztása nem ajánlott. Véralvadásgátló gyógyszerekkel való együtt alkalmazását kerülni kell.

Érdekesség a Szagosmüge kapcsán:

A fűvel dohányt is szoktak illatosítani.

A Szagosmüge az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:

Fehér, sugaras szimmetriájú virágok, 4 sziromlevél.