2013. február 22. 
Gyógynövény határozó 
A Fehér fűz népies neve
Fűzfa, fehér.
Latin neve: Salix Alba L. (Salicaceae)
Nagy termetű, lombhullató fa. Állományalkató faj az ártéri puhafás fűz és nyár ligeterdőkben, de lápokon, bokorfüzesekben is gyakran megtalálható. Igazán csak a nedves talajú helyeken érzi jól magát.
Magassága 20-25 m, kérge repedezett, bordás, ágai idősebb korban bókolók, vesszői vörösesek vagy zöldessárgák, simák. Levelei lándzsásak, mindkét végükön jól kihegyezettek, 5-10 cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, közepüknél a legszélesebbek. A levéllemez éle finoman, szabálytalanul fűrészelt, felül zöld, kopaszodó, fonákján rányomott fénylő selymes szövésű, fehérlő. Innen ered a neve.
Sárga vesszejű, erősen csüngő ágú Tristis nevű fajtája a népszerű és gyakran ültetett szomorúfűz.
Porzós és termős füzért alkotó virágai március végén, április elején nyílnak. Termésük apró tok.
A fehér fűz felhasznált része
A kéreg (Salicis cortex).
A fehér fűz főbb hatóanyagai
Szalicilsav-származékok, flavonoidok és cserzőanyagok.
A fehér fűz főbb felhasználási területei
Lázcsillapító, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő egyben.
Felhasználás: lázzal járó légúti megbetegedések és reumás kórfolyamatok kezelését kiegészítő teakeverékek, illetve gyógyfürdők alkotórészeként. Szalicilátokra érzékeny egyéneknél belsőleg való alkalmazása ellen javallt.
Témakör: 
Cimkék: 