A gyógynövények története

Földünk legkülönbözőbb pontjain található gyógynövények olyan hatóanyagokat tartalmaznak, melyek kémiai úton nem helyettesíthetők. Ezek az anyagok segítenek a szervezetnek a betegségek elleni harcban, a problémák leküzdésében, azonban megelőző hatásuk is számottevő.

Az emberiség története során az utóbbi, hozzávetőlegesen 50 évet kivéve, az emberek a különféle betegségek gyógyítására szinte kizárólag gyógynövényeket használtak. Majdnem minden betegséget az apró karcolásoktól a halálos kórig a gyógynövények széles körű alkalmazásával gyógyítottak.  Manapság ismét az érdeklődés középpontjába kerülnek a gyógynövény-készítmények, mivel az általános gyógyítók – mint például az antibiotikumok – fokozatosan veszítenek hatékonyságukból. Nem véletlen tehát, hogy az emberek ismét visszatérnek a gyógynövényekhez, hiszen már elődeink is ismerték a gyógynövények széles skálájának gyógyító hatásait.

A régi egyiptomiak kőtáblákon és falfestményeken örökítették meg a gyógynövényeket, sőt a fennmaradt egyiptomi leletekből azt is megtudhatjuk, hogy sok olyan gyakori növényt, mint a fokhagyma és a boróka már több, mint 4.000 esztendeje használták.

Európában először Dioscorides görög orvos írt könyvet a gyógynövényekről De Materia Medica címmel. Ez a gyógynövény lexikon az I. században íródott és mintegy 600 gyógyító „fa” leírása található benne. A Dioscorides által összegyűjtött gyógyhatások közül sok, napjainkban is ismeretes – például, hogy az édeskömény fokozza a tejtermelést.

Marcus Aurélius császár udvari orvosa, Galenus szintén kiemelkedő hatással volt a fitoterápia fejlődésére. Galeneus fektette le ugyanis a gyógynövények rendszerezésének alapjait.

Az ókori rómaiak pedig a csalánt a reuma gyógyítására használták. A reumás, fájdalmas testfelületet a növény friss csalán hajtásával ütögették, és a bőr gyulladásos reakciója segítségével gyógyították a betegséget.

A legrégibb fennmaradt európai herbárium a X. századból származik. Ebben gyógynövény gyűjteményben különféle gyógymódok leírása található, például az olyan megbetegedések gyógyítására, amelyeket „manók” okoztak. Annak ellenére, hogy ebben az időben már Európa-szerte alapítottak orvosi karokat, a gyógyászat és a gyógynövényekkel való gyógyítás többnyire az egyház kezében volt. A szerzetesek a gyógynövényeket betegségek és sérülések gyógyítására termesztették a kolostorokban. Ebben az időben valószínűleg az orvosi tisztesfű volt a legkedveltebb gyógynövény, melyet a rossz szellemek és a rossz nedvek kiűzésére használtak.

A rengeteg ismert és rendelkezésre álló gyógynövény ellenére az európaiak a XII. és a XVIII. század közötti időszakban nagyon fogékonyak voltak a különböző megbetegedésekre. A higiénia nagyon alacsony színvonalat mutatott és az emberek különböző járványokban haltak meg. Ennek az időszaknak a meghatározó személyisége Paracelsus volt, aki az ókori Szignatúra tan követői közé tartozott, szerinte a növény formája megmutatja, hogy milyen betegségre alkalmazható. Említésre méltó hasonlata pl.: a palástfű, melynek kerek leveleit a méhnyakhoz hasonlította. A szerecsendiót, valamint a közönséges diót az agyhoz hasonlította és úgy tartotta, hogy ez a növény hatékony gyógymódot jelent a lelki egyensúly megőrzésére. Az orvosi tüdőfű levelei a beteg tüdőre emlékeztettek, ezért a növényt a bronchitis és a tuberkulózis gyógyítására használták.

1785 óta a gyógynövényeket a legkülönfélébb panaszok gyógyítására használták. Dr. Withering angol orvos megállapította, hogy a szívelégtelenség következtében fellépő vizenyő gyűszűvirág-kivonattal sikeresen kezelhető. Digoxin és digitoxin szívglikozidokat sikerült belőle kivonnia, amelyek a mai napig használatosak a szívelégtelenségek kezelése során.

Az emberek évezredeken át figyelték az egyes gyökerek és virágok használatának jótékony hatását. A gyógynövények sok beteg ember életét mentették és hosszabbították meg, ezért nem meglepő, hogy napjainkban ismét visszatérünk ehhez a természetes, kemikáliáktól mentes gyógymódhoz. A legtöbb gyógynövény használata teljesen biztonságos, akadnak azonban olyan növények is, amelyeknek mellékhatása is adódhat, ezért fontos kikérni egy jó természetgyógyász, vagy gyógyszerész tanácsát!

Hasznos információk:

Kapcsolódó bejegyzések

  • Karbonsavak A karbonsavak szerves növényi savak, főleg a K, Mg, és egyéb ásványi anyagok szállítása a fő feladatuk. Főleg gyümölcsökben találhatóak meg, mint citromsav, almasav, borkősav, csersav, borostyánkősav, sóskasav, kávésav, […]
  • Illóolajok Az illóolajok a vízgőzzel együtt desztilláló anyagok, melyek a normál hőmérsékleten elillannak, és általában a szaglóérzéket ingerlik. A gyógynövények nagy százaléka tartalmaz illóolajat, melyeknek eltérő kémiai szerkezetük alapján […]
  • Vitaminok, ásványi anyagok A vitaminok közül a C-vitamin főleg a gyümölcsökben található meg, de a nyírfalevél, a gyermekláncfű, és a csalán is sok C-vitamint tartalmaz. B-vitamin a gabona-magvakban, gyümölcsökben,az articsókában, a csalánban, csipkebogyóban, […]
  • Glikozidák A glikozidák növényi anyagok, melyek cukorra (glukóz, galaktóz, mannóz, xiloz) és más szerves vegyületre bonthatók, tulajdonképpen a cukrokaglikon-alkoholos észterei. Erjesztőkkel együtt fordulnak elő, ezek a szárítás, feldolgozás közben […]
  • Fokhagyma A Fokhagyma népies neve: Büdös hagyma. A Fokhagyma leírása A fokhagyma tulajdonképpen úgy működik, mint egy erős antibiotikum. Kiváló antioxidáns, csökkenti a vérnyomást, a koleszterin és triglicerid szintjét. Egyes szakértők szerint a […]