A Zsálya, orvosi népies neve:
Kerti zsálya.
A Zsálya, orvosi leírása
Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik, Dél-Európa karsztjain tömegesen termő, hazánkban termesztett, bokros, illatos félcserje.
Jellegzetes illatú évelő félcserje. Hajtásait sűrű szürkésfehér szőrök borítják. Érdes levelei lándzsásak vagy tojás alakúak, szélük csipkés. A virágok pártája 20-35 mm hosszú, többnyire világoslila, álörvökből összetett álfüzéreket alkotnak. A csésze 10-14 mm hosszú, 5-8 mm-es fogazattal.
A Zsálya, orvosi elterjedése
Széles körben termesztik, meleg éghajlatú tájakon kivadult. Őshazája a Balkán-félsziget.
Hogyan gyűjtsük a Zsálya, orvosi gyógynövényt?
A zsálya leveleit használják gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni.
A Zsálya, orvosi hatóanyagai:
Rendkívül sok hatóanyagot tartalmaz: illóolajat, cserzőanyagokat (rozmaringsavat, oleánolsavat), diterpéneket (karnozolt), flavonoidokat (szalvigenint, luteolint). Az illóolaja tartalmaz tujont, kámfort, borneolt, eukaliptolt, linaloolt.
Ajakosokra jellemző cseranyagok, pl. : rozmaringsav; diterpén keserűanyagok, mint a karnozol; triterpének, flavonoidok.
A Zsálya, orvosi felhasználása:
A drog igazoltan antibakteriális, összehúzó, enyhe görcsoldó, gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Elsősorban száj- és garatnyálkahártya gyulladása esetén használják öblögetőszerként. Belsőleg emésztési zavarok, például teltségérzet, felfúvódás, hasmenés kezelésére, illetve betegségből vagy idegrendszeri okokból adódó fokozott izzadás, éjszakai leizzadások ellen. A népi gyógyászat a zsályát ezenkívül légúti gyulladások kezelésére és a csecsemők elválasztásának elősegítésére használja. A magas tujontartalom miatt azonban a zsályaolaj, illetve a drog alkoholos kivonatai tartós fogyasztás vagy túladagolás esetén súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Nem ajánlatos a zsályateát sem hosszú időn át fogyasztani. A homeopátia is izzadáscsökkentésre használja az orvosi zsályát.
Tea: Forrázzunk le 1 csésze forrásban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított vagy friss zsályalevelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit érdemes belőle fogyasztani. Kihűlve gargarizáló oldatként is alkalmazható. A száj-, a fogíny- és toroknyálkahártya gyulladásának kezelésére. Ha a tea elkészítéséhez csak 1 teáskanálnyi zsályalevelet használunk, napi háromszori, étkezések előtt történő fogyasztásával a teltségérzettel járó emésztési panaszok orvosolhatók vele. Forrázat: Belsőleg a húgyutak fertőtlenítésére, bélhurut ellen használható. Borogatás: Torok- és gyulladásos testrészek öblögetésére, borogatására. Fürdő: Aranyérbántalmak esetén. Fűszerként: Levesek, sültek, halak, gombás ételek ízesítőjeként használják leginkább.
Számtalan hatóanyagának köszönhetően rendkívül széles körben, a legkülönbözőbb bántalmakra alkalmazható. A zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása is. Ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény. Belsőleg történő használata felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott. A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
Jó tudni a Zsálya, orvosiról!
A napi 6 gramm zsályaadagot nem szabad túllépni. A magas tujon-tartalom miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyukák, állapotos nők és alacsony vérnyomásúak ne fogyasszanak zsályateát.
Érdekesség a Zsálya, orvosi kapcsán:
Az ókori görögök és rómaiak kezdetben húsok tartósítására használták a zsályát. A zsálya az egyik legrégebbi gyógynövény. Erre utal latin neve is: Salvia, ami annyit tesz: „gyógyítani”.
A Zsálya, orvosi az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:
Kék, kétoldali szimmetriájú virágok.