Dió (Közönséges diófa)

A Dió (Közönséges diófa) népies neve:

Kulcsos dió.

A Dió (Közönséges diófa) leírása

A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió.

Terebélyes fa, levelei 7-9 elliptikus ép szélű levélkéből tevődnek össze. A porzós virágok csüngő barkát alkotnak, a termős virágok 2-3-as csomókban állnak az ágvégeken. Csonthéjas diótermése sima, húsos, éretlen állapotban zöld, később barna héj veszi körül.

A Dió (Közönséges diófa) elterjedése

A növény a Balkán-félszigeten, Délkelet-Ázsiában, Kínában őshonos. Máshol telepítik és sok helyen meghonosodott.

Hogyan gyűjtsük a Dió (Közönséges diófa) gyógynövényt?

Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

A Dió (Közönséges diófa) hatóanyagai:

A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.

A Dió (Közönséges diófa) felhasználása:

A legjelentősebb a nagyon alacsony juglon-tartalmú levéldrog csersav hatása. Elsősorban külsőleg alkalmazzák lemosásra, borogatásra, felületes gyulladásoknál, a kézen vagy a lábon pedig fokozott izzadás esetén. Belsőleg csak a népi gyógyászat használja elvétve gyomor- és bélhurut kezelésére, valamint vértisztítóként. A szárított héjat gyakran használják haj- vagy bőrfestésre. A homeopátiában elsősorban gennyes bőrkiütések és nyirokcsomó gyulladás esetében alkalmazzák.

Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott. Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják. Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott. Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére. Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen.

Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott. Belsőleg csak a népgyógyászat használja elvétve. A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják. Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Jó tudni a Dióról!

Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot, erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz, ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el, mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet. A juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt.

Érdekesség a Dió (Közönséges diófa) kapcsán:

Régen fejtetű ellen is használták a diót. A likőripar is előszeretettel alkalmazza. A diókopácsból jó fapác készíthető. A diófa ellenálló, keménysége miatt egyik legértékesebb fa a fafaragók és asztalosok körében. A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad. A szép és nemes diófa ábrázolása sok nép kultúrájában megtalálható. Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat. Juglans rendszertani nevét a „Jovis glans” (Jupiter makkja) elnevezésről kapta. Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk. A dióbél kalóriatartalma hozzávetőleg a marhahúséval azonos, egyesek nyelvét, száj-nyálkahártyáját viszketést okozva irritálhatja! A dióavar erős hatóanyagai és a lomb sűrű árnyéka miatt a diófa alatt sok növény nem él meg, illetve ezért lombját össze szokták gyűjteni.

A Dió (Közönséges diófa) az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:

Zöld vagy nem feltűnő virágok, lomblevelűek.