Mire kell vigyázni a gyógynövények felhasználását illetően?

Fontos tudnivaló!

A gyógynövények gyógyászati célra történő felhasználása előtt minden esetben kérje ki gyógyszerésze, kezelőorvosa tanácsát, mert ők az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabott tanácsot tudnak adni az alkalmazható növényi eredetű készítményekkel kapcsolatban!

Ha helyesen használjuk őket, a gyógynövények a legveszélytelenebb, a legbiztonságosabban használható gyógykészítmények.

Ugyanakkor pontosan ismernünk kell ehhez a növények gyógyító hatását, és tudatában kell lennünk, hogy helytelen használat esetén problémákat is okozhatnak.

A gyógynövényeknek nincsenek, vagy kismértékűek a mellékhatásaik, ha a hatásos, gyógyító kezeléshez szükséges mennyiségben használjuk fel őket. Negatív hatások csak akkor lépnek fel, ha valaki nem tanulmányozza kellő alapossággal azokat a figyelmeztetéseket, intelmeket, melyeket a herbalisták tesznek sok-sok év tapasztalatával a hátuk mögött felismerve a gyógynövények használatával járó esetleges veszélyeket.

Cseranyagok

A legtöbb növény tartalmaz csersavakat, amelyek hozzákötődnek a fehérjékhez, és ennél fogva összehúzó hatásúak. Úgy látszik, hogy az erősen csersavas (fekete) teák fogyasztása és a nyelőcső- valamint a gyomorrák kialakulása, illetve gyakorisága között összefüggés van. Feltételezik, hogy a csersav ismétlődő hatása, különösen a táplálékok egyéb összetevővel társulva, rákos sejtek kialakulásához vezet. Azokban az országokban, ahol a fekete teát nagy mennyiségben fogyasztják, nagyobb a nyelőcsőrák gyakorisága más országokhoz képest. Ott viszont ahol a teát rendszerint tejjel isszák, nem magasabb ez az arány, ami annak tudható be, hogy a csersavak a tejben oldhatatlanná válnak, mivei a tej fehérjét hozzákötődnek.

Természetesen lehet összehúzó hatású teákat használni, ha ez szükségesnek mutatkozik, de tartózkodni kell a mértéktelen fogyasztástól, azaz az ilyen teák nagy mennyiségeinek túl gyakori használatától. Ha egy összehúzó hatású gyógynövényt nem ezért a sajátosságáért alkalmazunk, célszerű egy kevés tejet tenni a készítménybe, hogy közömbösítsük a csersavakat. Mindazonáltal nincs ok félni az összehúzó erejű gyógynövények akár külsőleg, akár belsőleg történő időnkénti használatától.

Különösen nagy mennyiségben tartalmaznak csersavakat egyes növények a kérgükben, mint például a viaszcserje (Myrica cerifera), a Rhamnus purshiana és a Rubus villosus. A fodros lórom (Rumex crispus), a szarszaparilla (Smdax medica) és a fekete nadálytő (Symphytum officinálé) gyökere tartalmaz nagyobb mennyiséget ebből az anyagból; megint mások a levelükben, mint a borsmenta (Menthet piperita), a medveszóló (Arctostaphylos uva-ursi) és a ragadós galaj (Ga-lium aparine).

Diagnózis és gyógyítás

A gyógynövény határozó oldalon a legkülönfélébb betegségek felismerésének, diagnosztizálásának és gyógyításának alapjait gyűjtöttük össze. A megismertetett eljárások igen hasznosok a kisebb heveny betegségek gyógyításában éppúgy, mint a súlyosabb, idült kórok leküzdésében, amelyekkel a modern orvostudomány nem tud mit kezdeni. A leírt módszerek esetenként más kúrák kiegészítései is lehetnek

A világon minden kultúrában a társadalom szerves, mégis önálló részét alkotja a gyógyítók csoportja. Tagjai speciális tudás birtokosai: az egészség, a betegség és a betegségek gyógyításának tudói. Ha a tisztelt olvasó saját tudása és tapasztalata nem bizonyul elegendőnek egészsége megőrzésére, a betegségek gyógyítására, kérje ki képzett gyógyító tanácsát!

Az oldalon ismertetett gyógynövényi orvosságokat mindenki használhatja saját maga is, de ha bármi bizonytalanság merül fel betegsége természetével, a diagnózissal, vagy a gyógynövénykészítmény hatásával, a kúra hatékonyságával kapcsolatban, forduljon orvoshoz, illetve a kúra megkezdése előtt is kérje ki a gyógyszerésze és a kezelőorvosa tanácsát!

Manapság már sok gyakorló herbalista és orvos nyitott a gyógyítás természetes módjai iránt, köztük a gyógynövényes kezelések iránt is. Keresse meg bátran ezeket az embereket a lakóhelyükön vagy környékükön, és konzultáljanak velük, beszéljék meg problémáikat.

Rendkívüli elővigyázatosságot igényel, ha erős hatású gyógynövényeket használunk más, szintetikus vegyületekkel párhuzamosan, mivel a kettő párosítása a kívánttal ellentétes, kedvezőtlen hatást is okozhat. Ilyen esetben is az orvostól kell tanácsot kérni.

Gyógynövények gyermekeknek

A gyermekeknek csak csökkentett adagban szabad a növényi gyógykészítményeket adni. Általános szabálynak azt tekinthetjük, hogy a dózist a testsúly szerint kell megállapítani, tehát egy 18 kg-os gyermek legfeljebb a fele adagot kaphatja, mint egy 36 kg-os. A könyvben javallott adagolás minden estben felnőttre vonatkozik, pontosabban egy 68 kg-os egyénre. Ennek értelmében az ennél kisebb testsúlyú nőknek is kisebb dózist kell kapniuk.

Ha kisgyermeket kezelünk, minden esetben csak nagyon enyhe hatású gyógynövényeket adhatunk nekik, amilyen az illatos macskamenta (Nepeta cataria) és a citromfű (Melissa officinalis).

A gyógynövények gyűjtése a természetben

Ha nem is gyakran, de előfordulhat, hogy téves növényhatározás következtében mérges növényt szedünk gyógynövény helyett. Legyünk tehát mindig nagyon körültekintőek, és csak biztos azonosítás után lássunk hozzá a begyűjtéshez, illetve a felhasználáshoz. Nézzük meg kétszer, vagy akár százszor, ezerszer a begyűjtendő fajt, illetve példányokat, nehogy egyszer is végzetes hibát kövessünk el!

A gyógynövények hivatalos értékelése

Az Egyesült Államokban az élelmiszer ipari és gyógyszer-ügyekkel foglalkozó kormányzat (Food and Drug Administration) áttanulmányozott a gyógynövények kémiai összetételére és farmakológiájára vonatkozó irodalomból néhányat, és úgy találta, hogy néhány gyógynövény használata, amelyet általánosan alkalmaznak orvosságként, „nem biztonságos”.

Gyakorlatilag minden élelmiszer és gyógyszer tartalmaz olyan anyagokat, amelyek nagy adagban mérgezőek, következésképpen a fenti okok nem derítenek több fényt a gyógynövények tényleges toxicitására. A szóban forgó listán szerepelnek az ezen a weboldalon is említett fajok közül: a kálmos (Acorus calamus), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a hólyagos lobélia (Lobelia inflata) és a tündérnyom (Podophyllum peltataum).

További adalék az eddigiekhez, hogy egyes gyógynövényekből kivont bizonyos vegyületek igen nagy adagjaival táplálva laboratóriumi állatokat, azokon daganatok kialakulását tapasztalták. Ezek az anyagok igen gyengén karcinogének (rákokozók), viszont nincs rá bizonyíték, hogy a gyógynövény, a drog egészének a használata bárminemű fenyegetést, veszélyt jelentene az egészségre. Többek között a következő növényekről mutatták ki, hogy enyhe karcinogén tulajdonsággal rendelkeznek: szasszafrasz (Sassafras albidumet spp.), szerecsendió (Myristica fragrons), szegfűszeg (Eugenia aromatica), bazsalikom (Oci-mum basilicum) és a tárkony (Artemisia dracun-culus).

Halmozott (kumulatív) hatás

A legtöbb növény biztonsággal használható kis mennyiségben hosszabb időn keresztül is. Akadnak azonban olyanok is, amelyek kumulatív, tehát fölhalmozódó hatással rendelkeznek, ennél fogva ártalmas lehet a szervezet számára, ha az illető gyógynövényt megszakítás, szünet nélkül, rendszeresen szedi valaki. Ilyen faj az aranygyökér (Hydrastis canadensis), amely a vérnyomásra és ez emésztésre hat, ha folyamatosan, hosszabb időn át élnek vele, és ilyen a mámorbors (Piper ethysticum), amely tartalmaz egy bizonyos, májban felhalmozódó anyagot, és ha rendszeresen, nagy adagokban veszik be, bőrkiütést okozhat.

A meze zsurló (Equisetum arvense) hasonló módon válthat ki veseirritációt és toxikus reakciókat Az ilyen gyógynövények használata során, minden hat napnál tovább tartó kezelés esetén, a kúra megszakítására, kellő hosszúságú szüneteltetésére van szükség.

Hánytatok és hashajtók

Némely gyógynövénynek meglehetősen erős hatása van, aminek a kihasználása olykor kívánatos lehet. A hánytatók a gyomortartalom kiürülését, hányást váltanak ki, míg a hashajtók élénk bélmozgást okoznak, ami a béltartalom gyors kiürüléséi eredményezi. A hatás erőssége a bevett gyógynövénymennyiség függvénye. Nincs gond akkor, ha éppen ezeket a reakciókat akarjuk kiváltani, ám kellemetlen meglepetésben lehet része annak, aki netán tudatlanul nem számol ezekkel a hatásokkal, esetleg megfeledkezik róluk, például az erős hashajtó szennalevél (Casia angustifolia) vagy Rhamnus purshiana kéreg esetében. Sok erős hatású, keserű ízű gyógynövény viszont hánytató lehet, ha nagyobb mennyiségben veszik be.

Ne feledkezzünk meg róla, hogy a hánytatók, és főként a hashajtók nem csak a salakanyagok kiürülését segítik elő, de egyúttal csökkentik a szervezet energiáját is. Épp ezért kerülni kell a használatukat, ha a szervezet eleve legyengült, de rendes körülmények között sem szabad hosszabb időn át ismételten alkalmazni.

Ha kis mennyiségben vesszük be őket, sem a hashajtó, sem a hánytató gyógynövények nem idéznek elő jelentősebb ürítést, viszont megmutatkozhatnak, (ugyanúgy) érvényesülhetnek egyéb hatásaik. A leginkább figyelemre méltó példa a hólyagos lobélia (Lobelia inflata), amely erős hánytató, ám a leggyakrabban – kisebb dózisban – görcsoldó hatásáért alkalmazzák.

Illóolajok

Az illóolajok igen tömény kivonatok, amelyek irritáló hatásúak nagyobb mennyiségben. Külsőleg használva ügyelni kell arra, nehogy a szembe, orrba, szájba, vagy általában a nyálkahártyára kerüljenek eredeti állapotukban. Az illóolajok zöme bőrizgató hatású, azaz enyhe irritációt és a keringés helyi élénkülését eredményezik. Nagy mennyiségben égő érzéssel járó irritációt okoznak.

Belsőleg az illóolajok egyszerre csak egy, vagy legfeljebb néhány cseppnyi mennyiségben használhatók, és egy csésze teában fölhígítva veendők be. Nagyobb mennyiségben mérgezést okozhatnak. Másrészről azonban az illóolajat tartalmazó gyógynövényekből készült teák, illetve magának az illóolajnak kis mennyiségben, közvetlenül történő alkalmazása nem okoz semminemű mérgezést.

Magas vérnyomás

Azoknak, akiknek magas a vérnyomásuk, kerülniük kell a szívműködést serkentő és az erek összehúzódását kiváltó gyógynövények használatát. Ilyenek: aranygyökér (Hydrastis canadensis), igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra), ginzeng (Panax ginseng), gyöngyvirág (Convallaria majalis), kínai csikófark (Ephedra sinica).

Ugyancsak tartózkodniuk kell, illetve keveset szabad használniuk az egyéb serkentőszerekből, ugyanakkor többet a görcsoldó, idegerősítő és nyugtató gyógynövényekből. Ezzel szemben érdekes módon van két serkentő sajátosságú növény, a Cayenne erős paprika és a fokhagyma, amelyek úgy látszik, hogy csökkentik a magas vérnyomást.

Sajátos érzetek

A hólyagos lobélia (Lobelia inflata) kaparó érzést idézhet elő a torokban, illetve a garatban, amikor teáját vagy tinktúráját fogyasztjuk. A mámorbors (Plper methysticum) és a szegfűszeg (Eugenia aromatica) zsibbadó érzést okozhat a nyelvben. Az erős összehúzó szerek, mint a viaszcserje (Myrica cerifera) és a mirhafa (Commiphara myrrha) teája, illetve tinktúrája a szájban is ilyen érzést kelthet.

Az erős hashajtók bélgörcsök kiváltói lehetnek; ezt általában meghatározott, speciális gyógynövényekkel lehet enyhíteni.

A Cayenne meleg érzetet kelt a gyomorban, a székelést viszont égő érzés kíséri használatakor. A sárgacserje (Zaothoxylum americanum) kérge szintén erős meleg érzetet vált ki a gyomorban, de fokozott erős verejtékezést is okozhat.

Terhesség

A terhes nőknek szigorúan kerülniük keli a menstruációt elősegítő, megindító hatású gyógynövények használatát. Általában az erős méhtoniknak számító fajokot a kínai angyalgyökeret (Angelica sinensis) és o Chamaelirium luteum-ot sem javallott a terhesség idején alkalmazni.

Az erős hatású gyógynövényeket és általában minden, a szervezetre erős hatást gyakorló szert csak nagy elővigyázatossággal szabad alkalmazni, mert a fejlődő magzatra is hatnak. Amikor csak lehetséges, a gyógynövényeket külsőleg használjuk a terhesség alatt például forró borogatás, balzsam, kenőcs formájában, így helyettesítendő a gyógynövények bevételét.

Túladagolás

Az enyhe hatású gyógynövényekből nagy mennyiségeket is be lehet venni. Az erősebb hatású gyógynövények azonban nagyobb dózisban mérgezést okoz(hat)nak.

Ilyenek a kővetkezők:

  • Alkörmős (Phytolacca americana),
  • Hólyagos lobélia (Lobelia inflata),
  • Aranygyökér (Hydrastis canadensis),
  • Mezei zsurló (Equisetum arvense),
  • Fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa),
  • Indián asszonygyökér(Caulophyllum thalictroides),
  • Sisakvirág fajok (Aconitum spp.),
  • Tündérnyom (Podophyllum peltatum),

valamint számos, erősen keserű ízű gyógynövény.

Olykor, például a fürtös poloskavész esetében, onnan is kiderül, hogy a szükségesnél többet vettünk be, hogy hányingert érzünk. Ilyenkor csökkenteni kell az adagot. Előfordul azonban, hogy pusztán az erős, keserű íz a hányinger oka. Egy kevés igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) vagy gyömbér (Zingiber officinálé) hozzáadásával azonban gyakran sikerül kivédeni ezt a reakciót.

Fontos tudnivaló!

A gyógynövények gyógyászati célra történő felhasználása előtt minden esetben kérje ki gyógyszerésze, kezelőorvosa tanácsát, mert ők az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabott tanácsot tudnak adni az alkalmazható növényi eredetű készítményekkel kapcsolatban!