Neve: Kámfor, Kámforfa (Cinnamomum camphora Laureaceae)
Felhasznált részei, azaz a drogok: Leveléből kivont mézgagyantája.
A Kámforfa fűszeres, keserű ízű, meleg, belsőleg mérgező.
Érintett szervek: Szív, tüdő, máj.
A Kámforfa hatóanyagai
Tartalmaz egy jobbra forgató ketont, illóolajat, amelynek fő alkotóeleme a D-kámfor, és egyéb anyagokat.
A kámforfa felhasználása
A kámfor elsősorban kámforos olaj formájában ismert, amit a kámforfa kristályainak oliva- vagy más semleges olajban való oldásával állítanak elő. A kámforos olajat heveny vagy idült tüdő és hörgő megbetegedések kezelésére a bőrbe kell dörzsölni a tüdő fölött.
Fagyás esetén közvetlenül a fagyott végtagra, a fagyás okozta fekélyre kell tenni, balzsamként pedig izomfájdalmak kezelésére használható. Minthogy mérgező és vigyázatlanul alkalmazva esetleg végzetes is lehet, belsőleg csak igen óvatosan, kis adagokban szabad használni.
A mérgezés tünetei egyebek mellett a hányás, a rángógörcs és a heves szívdobogás.
Mire jó a Kámforfa?
A kámfort belsőleg megfázásra, hasmenésre, és más hasonló panaszokra adják. Külsőleg serkentő, bőrizgató, izzasztó, parazitaölő, fájdalomcsillapító és fertőzésgátló.
Adagolása: belsőleg nem többet, mint 1—3 cseppet; külsőleg csak olajban oldva, ezáltal egyben hígítva szabad használni (a fent leírt eljárással készítve). Mivel a bőrön át is fölszívódik, enyhe szisztémás mérgezést okozhat.
A kámforos olajat használjuk: balzsamként felső légúti hurutra, fogyásra, izomfájdalmakra