Gyógynövények alkalmazásának elmélete

A növényekkel való gyógyítás alkalmasint igen egyszerű tudomány. Hajdanán a gyógynövényekről azt tartották, hogy mindegyiknek csak egy-egy eré­nye, egy bizonyos haszna van. Va­lójában egy-egy gyógynövény a betegségek egész sorának gyógyítására használható.

Ha valaki elmegy egy könyvesboltba és átfut­ja a gyógynövényes könyvek kínálatát, könnye­dén bukkanhat mindent felölelő, enciklopédikus művekre, bennük gyógynövények százaiból összeállított számtalan speciális receptre. Éppen ebben rejlik a veszély a herbológiával ismerke­dők és foglalkozók számára: tudniillik el­vesznek ebben a bonyolult szövevényben, ugyan­akkor elképzelhető, hogy nem szerzik meg az egyszerű és alapvető tapasztalatokat kisebb számú gyógynövénnyel sem. Természetesen a bonyolultságnak is megvan a létjogosultsága, hiszen a gyógynövények össze­tettsége végső fokon meg kell feleljen az egyén, a szervezet összetettségének. Mindazonáltal el­sőként mindenkinek meg kell ismerkednie a gyógynövény használatának legfontosabb alap­elveivel.

A gyógynövények használatának három alapelve

Az első a környéken növő gyógynövények hasz­nálatának alapelve.

Az adott területen gyakori, jellemző betegségtípus valamelyest összefügg a környezeti viszonyokkal. Például, az északi terü­letek népessége gyakran betegszik meg hörghu­rutban (bronchitis), míg a déli, melegebb klímájú országok lakossága a parazitafertőzéseknek van kitéve. Ugyanígy, az adott területen növő gyógynövényekre is hatnak a környezet jellem­zői, és különösen alkalmasak a vidék éghajlatá­val és más, a környezet sajátságaival összefüggő betegségek kezelésére. Bármely területen hoz­závetőlegesen egy tucat olyan fontos gyógynö­vényfaj él, amelyeket a területen előforduló be­tegségek legtöbbjére használni lehet.

A második az enyhe hatású gyógynövények használatának alapelve.

Ezeket szinte megszorí­tások nélkül, bőségesen lehet alkalmazni, álta­lános hatást gyakorolnak a szervezet egészére, elősegítve a gyógyulás folyamatát a kórok sok­féle fajtájában. Ezért a környéken termő enyhe hatású gyógynövények csaknem bármelyike fel­használható.

A harmadik alapelv, hogy az enyhe hatású gyógynövényeket nagy dózisokban kell használni.

Csak nagy adagjaiknak van olyan ere­jük, hogy leküzdjék a betegségeket, éppen mert enyhe hatásúak.

Talán ez utóbbi, az enyhe hatású gyógynövé­nyek nagy adagokban való használata a legfontosabb tanulság, amit gyógynövényes természetgyógyász, herbalista gyakorlat során leszűrhetünk. Ez a lényegi különbség az italként fogyasztott tea, amelyhez csak kis mennyiségű gyógynövény szükséges, és a gyógyításra használt tea között, amely nagyobb adag gyógynö­vényből készül.

Nagyon sokan isznak betegsé­gük kúrálására olyan gyógynövényteákat, hogy egy csipetnyi gyógynövényt beleszórnak egy csé­sze forrásban levő vízbe, és azt várják, hogy az majd megteszi hatását. Általában azonban ez nem következik be. Meglehet, arra lenne szük­sége az illetőnek, hogy napokon át jó pár csésze sokkal erősebb teát igyon a kielégítő eredmény érdekében.

Komplex gyógynövényhasználat

A környékbeli gyógynövények azáltal eredmé­nyeznek gyógyulást – ha hosszabb időn át meg­felelő módon használják őket —, hogy átadják a környezet gyógyító energiáját a felhasználónak. A páciens állapotának gyorsabb változása ér­dekében szükség lehet arra is, hogy más terüle­tekről is gyűjtsünk a célnak megfelelő gyógynö­vényeket.

A komplex gyógynövény-használatra akkor ke­rül sor, ha valaki:

  • Vonakodik nagy adagokban használni az eny­hébb hatású gyógynövényeket;
  • Türelmetlen a tünetek enyhülését kivárni;
  • Elsődlegesen más klímában, más évszakban termett, illetve magas feldolgozottsági fokú táp­lálékokat, „ipari tápot” fogyaszt;
  • Nem szánja rá az időt és energiát, hogy meg­határozza és begyűjtse a környékbeli gyógynö­vényeket.

Sajnos, a fenti esetek valamelyike, olykor nem is egy, a legtöbb emberre érvényes. Ilyenkor az illetőnek sokkal többféle gyógynövénnyel kell megismerkednie, és az adagolásukat is igen gondosan ki kell kísérleteznie, be kelt állítania, eltalálandó a hatékony mennyiséget.

Az alapve­tő receptekben, illetve készítményekben olyan gyógynövényeket kell használni, amelyek egymás tulajdonságait kiegészítik és kiegyensúlyozzák, hogy az összetételükben alkalmasak az adott betegségek kezelésére és megfelelnek a felhasz­náló szervezetének, alkatának is.

Mindegy, ki melyik utat választja, ahhoz, hogy a gyógynövényes kezelés valóban hatásos le­gyen, elengedhetetlen, hogy az illető megszün­tesse a betegséget kiváltó tényezők hatását. Az életmód jellemzői közül legfőképp a táplálkozás gyakorolja a legnagyobb hatást az egész szer­vezet egyensúlyára.

A gyógykezelés időtartama

Általában a legtöbb heveny betegség esetében kedvező hatást lehet elérni már három nap alatt is gyógynövények alkalmazásával és a helyes táplálkozás beállításával, illetve az életmód töb­bi elemének rendbehozatalával. De ha így is van, a gyógynövényterápiát egy-két héttel a tü­netek megszűntén túl is folytatni kell, hogy telje­sebb gyógyulást biztosítsunk, és elkerüljük a be­tegség visszatérését, kiújulását. Minthogy a gyógynövények jótékony, normalizáló hatással vannak a szervezet egészére, nem csak a keze­lésben megcélzott szervek, szervrendszerek, ha­nem mások, az egész test állapota is javul. Ha nagyjából három napon belül nem mutatkozik kedvező hatása a kezelésnek, a felhasznált gyógy­növények helyett másokat kell alkalmazni.

Ugyancsak használunk gyógynövényeket a hosszan tartó, idült betegségek kezelésére is. Ilyen esetben több gyógynövényből összeállított, kiegyensúlyozott készítményből nyert teát kell naponta 2-3 csészével elfogyasztani hosszabb időn át. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az idült betegségek hosszú idő alatt fejlődnek ki és alighanem számos szervi funkció közrejátszik kialakulásukban, az érzelmi szféra jelentékeny befolyása mellett. Ennek következtében nem re­mélhetünk azonnali eredményt, bár időnként be­számolnak már egy hét leteltével mutatkozó je­lentős javulásról is. Általában azonban körülbe­lül csak annyi hónap elteltével számíthatunk a kezelés sikerére, ahány év alatt a betegség ki­alakult.

Ha valaki ilyen hosszan tartó kúrának veti alá magát, tisztában kell lennie azzal, hogy, mint minden más a természetben, szervezete is ciklu­sosán működik. Ez azt jelenti, hogy vannak a gyógynövényterápiának maximális hatékonyságú időszakai, amelyek úgy érvényesülnek leginkább, ha szabályos időközönként szünetet iktatunk a kezelés menetébe.

A hét egy bi­zonyos napján rendszeresen böjtölni kell, és tar­tózkodni a gyógynövények alkalmazásától is, így biztosítva a szervezet számára a pihenést és fel­készülést, hogy megújult életerővel reagáljon a böjt után.

A főbb gondok, amelyek a gyógynövények használatával kapcsolatban felmerülnek, a kö­vetkezők: az elkötelezettség, a kitartás és követ­kezetesség hiánya, az elégtelen, vagy túlmérete­zett adagolás, a nem eléggé specifikus recept, és talán a legfontosabb, a rossz étrend, a hely­telen táplálkozás.

A gyógynövények három funkciója

A gyógynövények különféle tulajdonságait, jel­lemzőit olyan szoros összhangba kell hozni a kezelt személy adottságaival, alkati sajátossá­gaival, amennyire csak lehetséges. A gyógynö­vényeknek három általános funkciója, hatása van a szervezetben, és ezt szem előtt tartva, a szervezet állapotának megfelelően kell az összeállítást elvégezni. A három funkció, illetve ha­tás a következő:

  • Kiválasztó és méregtelenítő — ha a kiválasz­tást, a mérgek kiürülését serkentő, hashajtó, vi­zelethajtó, izzasztó és vértisztító hatású gyógy­fű / növényeket használunk.
  • Fenntartó — ha a tünetek ellen ható, azokat megszüntető gyógynövényeket alkalmazunk, le­hetővé téve, hogy a szervezet önmagát gyó­gyítsa.
  • Felépítő, erősítő – ha a használt gyógynövé­nyek erősítik, ionizálják a szerveket, a szerve­zetet.

A gyógynövényes kezelés első szakasza leg­többször a betegséget okozó, illetve a betegség következtében képződő méreganyagok, más néven toxinok kiválasztása, kiürítése. Ez azonban az energiatartalékok kimerülésével járhat, ezért nem tehető meg olyan személyek esetében, akik legyengül­tek, illetve hosszú ideje degeneratív folyamat zajlik szervezetükben. E lépés helyett, a legyen­gült szervezetűek és a betegségből felépülök esetében, illetve a betegségbe visszaesetteknél olyan gyógynövényeket kell alkalmazni, amelyek erősítik a szervezetet. Akár méregtelenítés, akár erősítés a cél, a receptnek, illetve készítménynek tartalmaznia kell olyan gyógynövényt, amely jó­tékonyan befolyásolja az általános működést, anyagcsere-folyamatokat.

A hosszú ideje degeneratív betegségben, vagy a súlyos tünetekkel járó, heveny betegségben szenvedők esetében az első szakaszban olyan gyógynövényeket keli alkalmazni, amelyek átse­gítik a szervezetet a válságos időszakon, a krí­zisen, és stabilizálják állapotát. Ha ezt elértük, akkor folytathatjuk a kezelést a megfelelő mé­regtelenítő, kiválasztást elősegítő és erősítő ha­tású gyógynövényekkel.

Azoknak, akiknek állati eredetű és magas feldolgozottsági fokú táplálékban gazdag az ét­rendje, különösen nagy szükségük van a mérgek kiküszöbölésére; az ő esetükben azok a gyógy­növények a leghatásosabbak, amelyeknek a le­velét, illetve virágát használjuk.

Az ellenkező végletet képviselőknek, tudniillik, akik főleg nyers zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztanak, ugyancsak szükségük van a méregtelenítésre, mivel általában gyenge a felszívó és elsajátító funkciójuk, azaz az asszimilációjuk; ők a legjobban a gyógynövények gyökerével és kérgével kúrálhatók.

A gyógynövényeket különleges tápláléknak is tekinthetjük. Gyakran igen jót tesz, ha erősítő, tonizáló gyógynövényitalokat fogyasz­tunk, amelyek segítik a szervezet alapműködé­seit.

A kényelem kedvéért bevehetők tabletta vagy por, illetve tinktúra, formájában is. Ezek a tonizáló, erősítő italok jótékony hatással vannak a szer­vekre, és hasznosak a megelőzésben éppúgy, mint a krónikus betegségek illetve a veleszüle­tett gyengeség kezelésében. Fogyaszthat például valaki egyidejűleg vesére ható, vértisztító, az al­sóbb bélszakaszokat befolyásoló, a hormonális egyensúlyt biztosító italokat, egy bizonyos beteg­ség kezelését célzó gyógynövényteával egy időben. Ilyen esetekben külön-külön is elfogyasztható minden egyes italból a teljes előírt mennyiség, de készíthetünk a receptek egyesítésével – min­den összetevőből arányosan kevesebbet véve — egyetlen adagot is.

Az előbbit teljes, nagy ha­tású kezelésnek nevezzük, míg a második a szinten tartó adag, ami általában elégséges, illetve éppen megfelelő a hosszútávú kezelések és a megelőzés céljaira. Mindezek után el lehet kez­deni a szervezet összetettségének megfelelően a komplex gyógynövénykezelést is.

Kapcsolódó bejegyzések

  • Gyógynövények tulajdonságai A gyógynövények igen lényeges vonása, hogy bennük különböző gyógyító tulajdonságok tár­sulnak. Minden fajnak specifikus hatása van a szervezet egyes részeire, bizonyos szervrendsze­rére, ugyanakkor bizonyos mértékben rendelkez­nek […]
  • Majoránna A Majoránna népies neve: pecsenyevirág, majoranna Majoránna leírása Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik, mediterrán vidékeken őshonos, nálunk termesztett egyéves fűszernövény. Íze kellemes. Fűszeres illatú, szürkén […]
  • Fokhagyma A Fokhagyma népies neve: Büdös hagyma. A Fokhagyma leírása A fokhagyma tulajdonképpen úgy működik, mint egy erős antibiotikum. Kiváló antioxidáns, csökkenti a vérnyomást, a koleszterin és triglicerid szintjét. Egyes szakértők szerint a […]
  • Bazsalikom (Ocimum basilicum) A Bazsalikom népies neve: Királyfű, németbors. A Bazsalikom leírása Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik. Ázsia, Amerika, Afrika melegebb vidékein őshonos, hazánkban termesztik. Egyéves illatos, leginkább fűszerként […]
  • Rák gyógyítása gyógynövényekkel Rák (rosszindulatú daganatok). A rák főként a vért és a nyirokrendszert érintő anyagcsere betegség. A rák kialakulásának leg­főbb okai között szerepel az iparilag feldolgozott, mesterséges színezőanyagokat, tartósítószereket, […]